Károlyi (Frick) János
Károlyi (Frick) János 1875. május 12-én született Nagykárolyban és 17 éves korában lépett be a piarista rendbe Vácon. (1892. augusztus 27.) A gimnázium 7. és 8. osztályát Kecskeméten végezte el és ezt követően 1896-1898 között teológiát, latint és történelmet tanult a budapesti egyetemen. 1898. április 11-én tette le az örökfogadalmat és ugyanebben az évben július 14-én szentelték pappá. Az 1898-1899. tanévvel kezdődően egy-egy évet tanított Temesváron, Máramarosszigeten, Podolinban és Veszprémben. Az évenkénti vándorlás után 9 tanévet Trencsénben töltött mint helyettes tanár. Ez alatt az idő alatt szerzi meg tanári diplomáját (1904) és doktori címét (1911). Következő állomáshelyén. Vácon, öt tanévet töltött. Léván (1916-1917) és Magyaróváron (1917-1918) házfőnöki és igazgatói tisztséget is betöltött. Utóbbi állomáshelyén (az 1917-1918-as Névtár adatai szerint) Károlyi János “bölcseletdoktor, házfőnök, tanulmányi ügykezelő, a főgimnázium igazgatója, a hittannak a 4., a történelemnek a 7. oszt. rendes tanára” volt. Nyolc tanéven keresztül a budapesti gimnázium tanára volt (1918 őszétől). Az 1920-1921. tanév Névtára szerint a latin nyelvnek és a történelemnek valamint a közgazdasági és társadalomtani ismereteknek rendes tanára volt, a rend gyakorlati tanárképzőjében is tanított. Az “őszirózsás forradalom” majd a Tanácsköztársaság Budapesten érte. Tagja volt az 1918 novemberében megalakult Szerzetestanárok Tanácsának. Ez az intézmény mely az előljárók tudtával jött létre, igazodni akart az “új politikai és társadalmi közállapotokhoz”, hogy az események alakulásában a tanítórendek a beleszólás lehetőségét ne veszítsék el. (A Magyar Piaristák és a Tanácsköztársaság, Bp. 2013., 15. old.) A Tanácsköztársaság alatt, április 28-án, ő is aláírta több rendtársával együtt a “Nyilatkozatot” (uo. 390. old.) melynek egyik pontja így szólt: “megválok az egyházi pályától és világivá leszek” Csak akkor taníthattak volna tovább az államosított iskolákban ha ezt a nyilatkozatot aláírták.
Tanári pályáját Szegeden fejezte be ahol két tanévet tanított (1926-1928) A következőt Veszprémben szerette volna elkezdeni de ezt egészségi állapota nem tette lehetővé, 1928. december 29-én a budapesti kórházban meghalt. Sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert, újabb piarista sírboltjában van. (A Magyar Piaristák Sírjai, 1945-2015, összeállította Ruppert József. http://pkk.piarista.hu/elektronikus-könyvtár)
(kép: Ruppert-Piarsírok 24. old.)
A Veszprém megyei életrajzi lexikon (www.ekmk.hu/lexikon/talalatok3) a következőket írja Károlyi János piarista tanár munkásságáról: “Kutatási témáiban és megjelent műveiben jelentős helyet kapott a magyar irredenta gondolkodás. A Debreceni Keresztény Nemzeti Liga pályázatán, 1926-ban Mit kell tennünk hazánk területi épségének visszaszerzéséről c. tanulmányával első díjat nyert.” Megjelent munkái:
- Magyarország déli melléktartományai 1490–1526. Vp., 1902.
- Olaszországi tanulmányutunk. Trencsén, 1903.
- Alkalmi beszédek. Trencsén, 1908.
- A trencséni vár monográfiája. Trencsén, 1910.
- Szemelvények Bethlen Miklós önéletírásából. Vác, 1913.
- Magyar nemzeti káté. Bp., 1922.
- A tanulóifjúság az öntudatos, gyümölcsöző nemzeti érzés szolgálatában. Szeged, 1928.
- A Magyar Piaristák és a Tanácsköztársaság, Bp. 2013., 15. old.
- uo., 390. old.
