Vanke Iosephus a Nativitate B.M.V.
Vanke József (1821-1904)
Az előbb ismertetett piarista tanárok életútjával szemben Vanke József atya pályája nemcsak eseményekben, hanem az évek számában is igen gazdag volt.
Kőszegen született 1821. szeptember 20-án. Trencsénben lépett a rend kötelékeibe 1838-ban, 20 évesen.
Állomáshelyei:
Tatán az 1840/42-es tanévben, a rend által fönntartott elemi iskolában kezdte tanári pályáját.
1841-1846: a tanulás, önképzés időszaka volt. Vácon filozófiát tanult (1841-1843), Nyitrán (1843-1845) és Szentgyörgyön (1845-1846) teológiát, és itt szentelték pappá 1846. augusztus 6-án.
1846-1850 között Temesváron a grammatikai osztály magisztere volt
1850/51-ben Budán a fizika, természettudományok és a történelem tanára
1851 és 1867 között, kisebb megszakítással, házitanító: előbb a Szőgyény-Marich család, majd pedig az Andrássy család kérésére a rend őt küldte ki a két főnemesi család gyermekeinek a nevelésére. Tanítványával ifj. Szőgyény-Marich Lászlóval, az Osztrák- Magyar Monarchia későbbi diplomatájával élete végéig levelező viszonyban voltak. Temetésén, „Szőgyény-Marich László londoni nagykövet távirat útján fejezte ki fájdalmát a szerinte tökéletes férfiú elhalálozása fölött” (HD 1904). Ezt követően az 1867-68. tanév második félévében a rendtartomány helyettes titkári teendőit látta el.
1868-1882 között Tatán osztályfőnök, hitelemző, a hittan, latin, magyar, német, földrajz és matematika tanára, az egyházi éneknek rendkívüli tanára mind a négy osztályban (praefectus cantus ecclesiastici)
1883-1886: Pesten nyugalmazott állományba került
1887-1904: Nagykárolyban töltötte nyugalmazott éveit, mint tiszteletbeli kormánytanácsos, házi lelkiatya, könyv- és levéltáros.
1896 augusztus 6-án ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját. Az „aranymisét” első miséjének színhelyén, Pápán mutatta be. Ugyanez év szeptember 20-án, 75. születésnapja alkalmából a társház tagjai megfesttették a főgimnázium rajztanárával, Benzel Mihály akadémiai festővel arcképét, ezzel ajándékozva meg az aranymisés atyát. A főgimnázium ifjúsága és a népiskola képviselete is üdvözölte az ünneplőt „dalokat zengedezve tiszteletére. Ez ünnepeltetésre a jó öreg avval válaszolt, hogy a főgymnázium ifjusági Segély-egyletének 200 forintot tett le az igazgatónál alapítványul oly céllal, hogy ez összeg vesse meg biztos alapját a szerényen meginduló szép szándékú egyletnek; a házfőnöknél szintén 200 forintot tett le alapitványul azzal a nemes kijelentéssel, hogy ez összeg kamataiból népiskoláink szegény sorsú gyermekeinek évenkint könyvek és írószerek vásároltassanak be; és még a népiskolai millenaris alapba is járult kiegészítésül 12 f. 80 krajcárral. Kell-e ide dicséret?!” (HD 1896)
„1901. év végén magához kéretett a tisztes aggastyán s könybelábadt szemekkel tudatta velem, hogy éremgyűjteményét a helyi főgimnáziumnak adományozza” - írta Hám József igazgató a gimnázium 1901-1902. iskolai évről szóló Értesítőjének bevezetőjében. A „Vanke József”- féle gyűjtemény feldolgozását és részletes leírását Lőrincz Gábor piarista atya, a régiségtár őre végezte el, és megjelent az 1901-1902. valamint az 1902-1903. tanév értesítőjében (évkönyvében) A gyűjtemény - amelynek későbbi sorsáról nem tudunk- 861 darabot tartalmazott. A tanár úr régészet iránti érdeklődését tanúsítja az a tény is, hogy a Moson megyei Történelmi és Régészeti Egyletnek már 1887-ben tiszteletbeli tagja volt. Foglalkozott a rendház és a templom történetével is, amelynek megírására 1891-ben rendtársát, Takáts Sándort kérte fel. Ehhez gyűjtött vázlatait és másolatait a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára őrzi.
A „Vanke József-féle éremgyűjtemény” mellé - ugyancsak 1901. év február 28-án- egy „Vanke József alapítvány” is társult. Az 1901-1902. tanév értesítőjének 30. oldalán található alapító levélből kiderül, hogy József atya 1000 koronát, mint örökös alapítványi tőkét adományozott a gimnáziumnak azzal a céllal, hogy annak „esedékes kamatait a mindenkori főt. főgymnáziumi igazgató úr a tanári testület meghallgatásával oly nagykárolyi származású, szegénysosrsú róm. kath. vallású ifjú jutalmazására fordítsa, a ki úgy erkölcsi viselet, mint tanulmányi előmenetel tekintetében arra legméltóbbnak mutatkozik.”
„Rövid ideig tartott gyöngélkedés után szent vallásunk lélekerősítő szentségeiben részesülten május 2-án az életadó hónap elején szállt fel lelke csendesen, minden lelki küzdelem nélkül, Istenhez, kinek oly hű és munkás sáfára volt teljes hosszú életében” jegyezte fel a historia domus krónikása 1904-ben.
